2017. augusztus 21. hétfő, Sámuel, Hajna
a a a
Nyest.hu
Rövid leírások megjelenítése: Be /  Ki
„Eszméletlen, tehetség és tekintély nélküli, csakis a hatalomvágy által vezetett kormány, corrupcionális eszközökkel szerzett és fenntartott többség, népet zsaroló, országot pusztító, minden nagyobb szabású akciót megbénító kormányrendszer, koldussá, reménytelenné tett nép, rendetlenül, összevissza kormányzott ország, minden férfiasságot, önzetlenséget nélkülöző szervilizmus, és minden liberalismust, valódi alkotmányosságot lábbal tipró önkény...”
Bizonyára mindenki ismeri azt az érzést, amikor azon kapja magát, hogy nem is érti, amit olvas. Az emiatt érzett szégyenünket vagy szomorúságunkat enyhítheti az az érzés, amikor rádöbbenünk, hogy van, aki azt sem érti, amit ő maga ír.
A válasz persze pofonegyszerű, a mondattan (szintaxis) természetesen arról szól, hogy az egyes nyelvekben (vagy úgy általában a nyelvekben) hogyan épülnek fel a mondatok. Hogy ez az egyszerű megfogalmazás rengeteg buktatót rejt, az majd akkor válik nyilvánvalóvá, ha egy kicsit belegondolunk, mi mindenről is van szó.
Július közepén Vlagyimir Putyin a mari fővárosba, Joskar-Olába utazott, hogy ott határozza meg az Oroszországi Föderáció nemzetiségi politikájának alapelveit.
Az eszperantisták hagyományosan július 26-át tekintik az eszperantó nyelv születésnapjának: az orosz cári cenzúra 130 éve e napon adta áldását az első eszperantó tankönyv kinyomtatására és nyomtatás utáni terjesztésére. Az első eszperantó tankönyv szerzője, a művét Dr. Esperanto álnéven publikáló és annak megjelenésekor 27 éves Lazar Markovics Zamenhof szemészorvos írói álnevéből az általa megalkotott nyelv a későbbiekben eszperantó néven vált ismertté.
Verhetik a seggüket örömükben a földhöz a finnugristák: sikerült genetikailag is igazolni az obi-ugor–magyar kapcsolatokat. Mégis több az ok az elkeseredésre, mint az örömre.
Mostanában kicsit hanyagolják a szabirokat a magyar őstörténészek. Talán nincs róluk mondanivalójuk? Bezzeg hajdanában… Az internet viszont lubickol, sőt pezseg a Szubartu–hun–szabir–magyar felhőkakkukvár délibábos élményfürdőjében. Megnéztük, hogy mit írnak a tudósok és a mégtudósabbak erről a rejtélyes népségről.
Mostanában kicsit hanyagolják a szabirokat a magyar őstörténészek. Talán nincs róluk mondanivalójuk? Bezzeg hajdanában… Az internet viszont lubickol, sőt pezseg a Szubartu–hun–szabir–magyar felhőkakkukvár délibábos élményfürdőjében. Megnéztük, hogy mit írnak a tudósok és a mégtudósabbak erről a rejtélyes népségről.
Kit lep meg, ha azt mondjuk, hogy a hamarosan kezdődő vizes vébé környékén is vannak félrefordítások? Mondjuk, konkrétan a weboldalon? Esetleg nem is egy? Súlyosabbak is?
Hol van Új-Dél-Velsz? Izé, bocs, elírtam, úgy értem: New-Dél-Wales. Nem, még mindig nem... Hagyjuk. Azt akartam mondani, hogy ebben a posztban nem lesznek félrefordítások, csak furcsa megoldások, nem-fordítások, ilyesmik.
Agatha Christie 1934-ben jelentette meg talán egyik leghíresebb művét, a Gyilkosság az Orient expresszen című könyvet. A méltán népszerű krimi természetesen fikció – ám ahogy az néha megesik, a valóság olykor még a fikciónál is érdekesebb. 1931-ben egy borzalmas rablógyilkosság történt a Brüsszel és Liège közti vasútvonalon. A rablógyilkosság áldozata magyar, elkövetője algériai. És ez még nem minden.
Agatha Christie 1934-ben jelentette meg talán egyik leghíresebb művét, a Gyilkosság az Orient expresszen című könyvet. A méltán népszerű krimi természetesen fikció – ám ahogy az néha megesik, a valóság olykor még a fikciónál is érdekesebb. 1931-ben egy borzalmas rablógyilkosság történt a Brüsszel és Liège közti vasútvonalon. A rablógyilkosság áldozata magyar, elkövetője algériai. És ez még nem minden.
A táblafeliratok fordítása lehet könnyű is meg nehéz is: ha például látott már az ember az adott kontextusban angol nyelvterületen táblát, máris leegyszerűsödött a feladat. Ha nem, akkor is azért lehet talán jobb munkát végezni, mint ezeknek a feliratoknak a készítői.
A sorstársból barát lett, majd egyre infantilisabbá vált. Ma ismét igazi társnak tűnik, de nem árt, ha tudjuk: egyesek gazembernek tartják.
A nyelvőr szerepében is igen aktív Recep Tayyip Erdoğan török államfő legutóbbi döntése értelmében számos török futballklub kénytelen megváltoztatni saját stadionjának elnevezését. Erdoğan elnök ezen intézkedése azonban eltörpül II. Abdul Hamid szultán döntése mellett, aki – szintén nyelvi okokra hivatkozva – magát a futballt is megtiltotta az Oszmán Birodalom alattvalói számára. Egy magyar újságíró pedig azt írta: „A mi felfogásunk szerint mosolyogni való naivság a tiltó rendelkezésnek ez az indoklása, de hát ez már így volt Keleten”.
Tóth Sándor László megírta a magyar törzsszövetség politikai életrajzát. Belenéztünk, itt-ott megvéleményeztük, hogy aztán a kazár–magyar viszonyról tébláboljunk egy sort. Melyről nem sokat tudunk, de azt is sokféleképpen magyarázzuk.
Az autizmusról viszonylag sokat tudunk, ám ahhoz még mindig nem eleget, hogy biztosan tudjuk, hogyan kezeljük és fejlesszük az autista gyermekeket. Mit lehet tenni az érdekükben? Hogyan segíthetjük a fejlődésüket? Egy lehetséges módszerről, a Son-Rise programról lesz szó -- az elméleti leírás mellett személyes tapasztalatokat is ismertetve.
Nem mindig könnyű eldönteni, mi ősi vonás egy nyelvben, és mi írható idegen hatás számlájára. Némi módszerességgel azonban sok kérdés tisztázható.
Kaptafák, fabatkák, egy lapok és egy napok – avagy mennyire egyértelmű, honnan jönnek a szólások? Szakértőnk ha fabatkát nem is, kimerítő választ azért ad olvasónk kérdésére.
Régen bezzeg nem volt ennyi „diszes” meg problémás gyerek. Tényleg nem, hülye meg lusta gyerekek voltak helyette. Balogh Zoltán egy személyben megtestesíti mindazt, ami ellen boldogabb országokban már küzdeni szokás: a normalitásként felfogott átlagos többség korlátlan uralmát a deviánsként értelmezett, átlagtól eltérő kisebbség felett.
Jó, persze, értjük: Bécs, az Wien. De magyarul is? A tulajdonnevek nem először teszik próbába az OFFI-t, de ez most egy különösen nehezen magyarázható példa.
Az önjelölt szótáríró még munkához sem látott, s máris útelágadozáshoz érkezik. Hány szó az épp elég? Melyek? Miért pont azok? Nem nehéz a választás, csak komplikált: olyan kérdések állnak lesben, mint hogy „mi a szó” és „hány szó van egy nyelvben”. A hős bölcsen kikerüli ezeket, és amikor senki nem néz oda, elővarázsol a kalapból tízezer megnyerő címszót. Uszkve.
„Az eszperantót igen sokszor éri az a vád, hogy – nemzetközi lévén – a kommunisták nyelve. Ezen naiv, vagy leginkább stupid beállításra csak azt felelhetjük, hogy az eszperantó éppúgy nem tehet arról, hogy mire használják, mint az újságpapír, melyre a Nemzeti Újságot, vagy a Népszavát nyomják, mint a kés, mellyel ölni, kenyeret szelni és operálni is lehet.”
A címbeli angol szójátékot ismerők persze rávágják, hogy nem, de az április talán. De miért gondolja az MTI washingtoni tudósítója, hogy a Women's March márciusban volt? Mert nem eléggé vibráló demokráciában él?
Miért nem fogadja el a magyar társadalom nyelvünk finnugor eredetét? Erről rendeztek konferenciát a Magyar Tudományos Akadémián. Az okokat kereső előadók a társadalmi és emberi lélek legmélyebb bugyraiban kutakodtak.
Az automatikus tartalomelemzéssel percek alatt több szöveget tudunk analizálni, mint amit egész életünkben képesek lennénk elolvasni. De hogyan lehet összefoglalni egy ilyen elemzés eredményeit? Bónusz: mókás és tanulságos szófelhők 444-től 888-ig.
Különös oldal bukkant fel nemrég az interneten: egy nyílt kínai-magyar szótár, amelyben nemcsak keresni lehet, de bárki hozzá is írhat. Kinek van szüksége ilyesmire, és egyáltalán: mi fán terem 2017-ben egy kínai-magyar szótár?
A zászlókat és címereket áttervező politikus bukásával a régi jelképek visszatérnek.
Új igazgatót kapott a Nyelvstratégiai Intézet: az intézet vezetését április elsejétől Tóth Attila megbízott igazgató látja el.
Idén tavasszal nemcsak az érettségizők vizsgáztak, először bizonyíthatott a hirtelen megreformált magyar nyelv és irodalom írásbeli is. Cikkünkből kiderül, nálunk átment-e.
Lehetséges, hogy valaki nem tudja, mi az anyanyelve? Hová tűnt Pozsony két háború közötti háromnyelvűsége? Hogyan lesz a többnyelvűség deficit, az egynyelvűség etalon? Egy könyv a régi pozsonyi nyelvhasználatról. Meg még sok minden másról.
Kinek mi van megírva a csillagaiban, ugye. Nekünk az lehetett, hogy félrefordításokról fogunk blogolni kevéske szabadidőnkben, másoknak meg a dupla cé. De csak ha glóriával teljesítettek minden kihívást az életben, ezt nyilván mondanom sem kell.
Akiket nem ismerünk, azok között nem látjuk a különbséget. Akik között pedig nem látjuk a különbséget, azokat könnyen összekeverjük. Akár a nevüket is.
„Az új pénzügyi referensnek fogalma sincs a szakmáról!”; „Mit szólsz hozzá, hogy mi történt az irodavezetővel?”; „Rengeteget költöttek a vállalati gyereknapra, mégsem volt elég kaja…” Mindannyiunk számára ismerős mondatok.
Hogyan lesz profi valami? Vitázó olvasóink nem jutnak dűlőre, így szakértőnk Szókratészhez fordul segítségért – majd házi feladatot ad olvasóinknak.
Sok módja van a rongálásnak, de nem minden esetben van lehetőség feljelentést tenni.
Tegye fel a kezét, aki képes akkorát fújni, hogy le tud repülni tőle egy hollywoodi sztár vőlegényének feje. Illetve az is, aki szeretne magának örökbe egy volt brit miniszterelnököt. Ez a poszt nektek szól!
Az identitásának megőrzése mindenkinek alapvető joga. A kérdés elsősorban a kisebbségiekkel kapcsolatban szokott felmerülni. De előfordul, hogy „túl jól sikerül” a kisebbségvédelem.
A terminológiai pontosításra való igényünket semmiképpen se áltudományos nézetekből merítsük: érdemes érteni, miként születnek a szakkifejezések, és hogyan használjuk őket.
Az 1859-ben született Zamenhof 1887-ben bocsátotta útjára az eszperantó nyelvet annak reményében, hogy az talán elősegíti a népek egymás közti kölcsönös megértését. A kezdet igazán ígéretesnek tűnt, ám 30 évvel az eszperantó születése után, a halálos ágyán fekvő Zamenhof minden reménye szertefoszlani látszott az első világháború vérzivataros éveiben.