2017. december 14. csütörtök, Szilárda
a a a
Nyest.hu
Rövid leírások megjelenítése: Be /  Ki
Ha manapság az a kérdés kerülne szemünk elé: „Tudja-e ezeken kívül, hogy nemde Csornán még többen is volnának ily tudákos és bűbájos személyek?”, valószínűleg nem kevés fejtörést okozna a válaszadás még a tősgyökeres csornaiaknak is. A boszorkányos tudás képzete hazánkban erősen összefüggött a gyógyításra (és a rontásra) való képességgel. Ez az összefüggés a szókincsben is nyomokat hagyott, azonban ezek egy részét ma egészen máshogy értjük.
A rendeltetésszerűen használt adventi koszorú is okozhat galibát. Egy négy éves cikk indított két olvasónkat is arra, hogy – jobb későn, mint soha – hangot adjon értetlenségének. Válaszainkat olvashatják.
Outside insight, AI által támogatott médiaelemzés, iparág specifikus tartalomelemzés – csak néhány a december 11-i meetup témái közül. Aki nem akar lemaradni az AI és machine learning legújabb hazai eredményeiről, annak ott a helye a Marketing és NLP című meetupon.
Legyen ön is kódfejtő, tanuljon a géppel, és tudja meg, mi a különbség a szabályalapú nyelvleírás és a valószínűségi modellek között.
Érdekes eredményeket kapunk, ha sztereotípiákról faggatjuk a Google Fordítót. Mert hogy tudjuk ilyenekről faggatni.
Nemrég jelent meg Romániában egy remek feladatgyűjtemény, mely a magyar anyanyelvi nevelést és az ahhoz tartozó tanórák tervezését, szervezését hívatott segíteni. A feladatgyűjtemény nem csupán azért egyedi és különleges, mert határon túli magyar környezetben keletkezett. Sokkal inkább azért, mert a legkorszerűbb pedagógiai és nyelvészeti szemléletet teljes egészében áthatja.
A napokban számos cikk és sajtótermék szólt a kurdok és Kurdisztán helyzetéről – a nagyrészt a mai Irak, Irán, Szíria és Törökország területén található vidék és lakosságának kérdése azonban már közel száz évvel ezelőtt is élénken foglalkoztatta a hazai közéletet. Sajtószemle a kurdokról és Kurdisztánról 1925-ből.
Milyen hosszúak voltak a parlamenti felszólalások? Ki beszélt a legtöbbet? Melyik párt beszélt a legváltozatosabban? Mely témák, mikor kerültek terítékere? Megannyi izgalmas kérdés – amelyekre a modern nyelvtechnológia segítségével most választ kaphatunk!
A standard vagy sztenderd a gyakori használat ellenére homályos fogalom – a hétköznapokban éppúgy, mint a nyelvészetben. Olyannyira van ez így, hogy nyelvészként újra és újra fel kell tennünk magunkban a kérdést: mi az a standard? Többféle elgondolás és lehetséges válasz létezik. Az egyiket a kognitív szemantika tudománya adhatja.
Könnyűigékkel foglalkozó sorozatunk első részében megismerkedtünk az angolul is, magyarul is szép számban akadó igésítő igékkel. Az iskolai nyelvtan nem tud róluk, a nyelvművelők azonban mint szerintük káros jelenséget észrevették őket. Kiderült, hogy a könnyűige fogalma nehezen ragadható meg – tán épp ezért érdekes. Ebben a részben tovább boncolgatjuk a jelenséget. Lesz szó igevivőről, metaforáról (ami ezúttal nem irodalom), valamint lexikai függvényekről (ami ezúttal nem matematika). Az idiómákat is érintjük.
A honfoglalás és az államalapítás közötti időszakban a Kárpát-medence északkeleti szegletében volt a fejedelmi központ. Erről a vidékről ismertek a leggazdagabb régészeti leletegyüttesek. Közülük is kiemelkedik a Karoson feltárt három temető.
Azt, aztat, aztatat. Hazul, hazulról. Azóta, óta fogva – azótától fogva. Írásunkban arra keressük a választ – a bibliafordításoktól kezdve a 16-18. század levelein és tanúvallomásain is túl –, hogy miért használnak (vagy épp nem használnak) a beszélők funkciójukban igen hasonló toldalékokat egymás mellett.
Magyartanár vagy tanító? Esetleg ilyen szakon tanul? Mindemellett érdekli az, hogy hogyan értékel? Akkor itt egy izgalmas kutatás, amiben részt vehet. A kutatók olyan tanítókat, tanárokat és tanárjelölteket keresnek, akik a magyar nyelv tanításával foglalkoznak és szívesen tesztelnék az értékelési képességeiket.
A hagyományos nyelvészek elvárják az állítmányoktól, hogy a mondat idején és módján kívül valami más „tartalmuk” is legyen, bármit jelentsen is ez. Hogy az olyan igék, mint a „múlik” vagy a „marad” miért nem mindig elég „tartalmasak” a hagyományos nyelvészek szerint, azt tőlük tessék megkérdezni.
Az idei őszi divatszínek nemcsak hangulatukban, hanem elnevezésükben is változatosak. Csupán a fantázia szab határt annak, hogy milyen képzeteket társítunk az egyes árnyalatokhoz, az így létrejött színnevek pedig felidézhetik a minőségi borokat, a természet szépségét – egyáltalán környezetünk bármely részét. Régen sem volt ez (olyan nagyon) másként. Cikkünkben a nem-alapszínnevek egy csoportját mutatjuk be 16-18. századi magánlevelezések alapján.
Kitörhetünk-e a technológia segítségével a saját preferenciáink által generált médiaburokból? Segíthet-e nekünk a gyűlöletbeszéddel, agresszióval átitatott diskurzus normális mederbe terelésében? Hogyan lehet elmondani egy sztorit adatokkal felvértezve?
Körülnézünk abban az utóbbi évtizedekben gyorsan táguló világban, amelyet a könnyűigék népesítenek be. Megpróbáljuk sok angol és kevesebb magyar példán megragadni, mik is ezek. Nem lesz könnyű: ezek az igék nem úgy könnyűek.
Társadalmunk által születésünktől fogva belénk van kódolva az a feltételezés, miszerint a nők és a férfiak közötti különbségek sora végeláthatatlan, és a két nem képviselői az élet minden terén különbözőképpen nyilvánulnak meg. Az elmúlt évtizedekben virágzásnak indult az úgynevezett gender studies, aminek művelői, természetesen leegyszerűsítve, éppen az előbbiekben felvetett problémát járják körül. Mi sem rejthetne magában több kiaknázatlan lehetőséget, mint a két nem nyelvhasználatbeli különbségeinek feltérképezése!
Örvendetes hírt osztott meg velünk Barbara nevű olvasónk: a Promod nevű üzlet mostantól emancipációs tanácsokat oszt – ingeknek!
Kőrösi Csoma Sándor őstörténeti nézeteiről, nagy utazásának céljáról keveset lehet tudni. Hiteles forrásokból összegyűjtöttük azt a keveset. Némely honlapokra tévedve, regényes leírásokba felejtkezve mégis úgy tűnik, hogy többet tudunk. Ez azonban csalóka látszat. A hiányzó tények pótlására ugyanis beindult a legendagyártás.
Ritkán hallani erről a mexikói szövetségi államról – avagy azonos nevű fővárosáról – és most is csak egy sajnálatos természeti katasztrófa, egy erős földrengés miatt szerepelt a híradásokban. De vajon tudjuk-e, hogy kell helyesen ejteni?
Érdekes akciós felhívást kaptunk lencsevégre Budaörsön – mindjárt három különböző formában, gondosan egymás mellé helyezve.
Fáradtságot nem kímélve feltalálók olykor évek hosszú sorát, munkaórák ezreit ölik találmányaikba, melyek aztán – a környezet érzéketlensége, érdektelensége vagy csak egyszerűen pénzhiány miatt – adott esetben soha nem jutnak el a megvalósulásig. Így van ez az interlingvisztika terén is, ahol úgy látszik, feltalálóján kívül soha senki nem volt igazán kíváncsi egy világszerte érthető írásmódra.
Tényleg citrom, nem narancs, ne tessenek rosszra gondolni. És egyébként is Chilében. Nem, ez sem célzás volt, most már tényleg nem kell direkt félrevinni. Amúgy meg érdemes elolvasni a posztot, mert lesz benne ennél ütősebb is.
Az elmúlt években napjaink részévé váltak a menekültekről szóló hírek. Elemzésünkben az elmúlt közel két év online médiában megjelent képeit vizsgáljuk. A képi tartalmak elemzése kiemelten fontos, hiszen a menekültekkel való személyes találkozás hiányában a megjelenő vizuális tartalmak döntően alakítják a csoportról kialakított elképzeléseket és befolyásolják a menekültválsággal kapcsolatos közvéleményt.
Mit jelent az, hogy egy név „illik névrendszerünkbe”? Mi az, hogy egy névnek van „valamilyen hagyománya”? Miért játszik egy tudományos intézmény közigazgatási szerepet, és miért feledkezik meg arról, hogy mi az a tudományosság?
A nyelvben vannak olyan szabályok, amelyeket egy nyelvész észrevesz, de egy egyszerű nyelvhasználó soha. Jó, ha a helyesírási szabályzat nem támaszkodik ilyenekre, de nem elegáns, ha döntéseit nyelvi alapúnak tünteti fel, miközben magáról a szabályról nem tud.
Mit jelentett turanistának lenni az első világháborúban, a Horthy-korszakban, a második világháború után vagy napjainkban? Mindig mást. És míg a politika visszatért oda, ahol száz évvel korábban tartott, a turanizmus teljesen megváltozott.
Neparáczki Endre szerint sem vagyunk finnugorok. Ezt korábban Vona Gábor is mondta, s láss csodát, szavait most megerősítette a tudomány.
Neparáczki Endre szerint sem vagyunk finnugorok. Ezt korábban Vona Gábor is mondta, s láss csodát, szavait most megerősítette a tudomány.
„Eszméletlen, tehetség és tekintély nélküli, csakis a hatalomvágy által vezetett kormány, corrupcionális eszközökkel szerzett és fenntartott többség, népet zsaroló, országot pusztító, minden nagyobb szabású akciót megbénító kormányrendszer, koldussá, reménytelenné tett nép, rendetlenül, összevissza kormányzott ország, minden férfiasságot, önzetlenséget nélkülöző szervilizmus, és minden liberalismust, valódi alkotmányosságot lábbal tipró önkény...”
Bizonyára mindenki ismeri azt az érzést, amikor azon kapja magát, hogy nem is érti, amit olvas. Az emiatt érzett szégyenünket vagy szomorúságunkat enyhítheti az az érzés, amikor rádöbbenünk, hogy van, aki azt sem érti, amit ő maga ír.
A válasz persze pofonegyszerű, a mondattan (szintaxis) természetesen arról szól, hogy az egyes nyelvekben (vagy úgy általában a nyelvekben) hogyan épülnek fel a mondatok. Hogy ez az egyszerű megfogalmazás rengeteg buktatót rejt, az majd akkor válik nyilvánvalóvá, ha egy kicsit belegondolunk, mi mindenről is van szó.
Július közepén Vlagyimir Putyin a mari fővárosba, Joskar-Olába utazott, hogy ott határozza meg az Oroszországi Föderáció nemzetiségi politikájának alapelveit.
Az eszperantisták hagyományosan július 26-át tekintik az eszperantó nyelv születésnapjának: az orosz cári cenzúra 130 éve e napon adta áldását az első eszperantó tankönyv kinyomtatására és nyomtatás utáni terjesztésére. Az első eszperantó tankönyv szerzője, a művét Dr. Esperanto álnéven publikáló és annak megjelenésekor 27 éves Lazar Markovics Zamenhof szemészorvos írói álnevéből az általa megalkotott nyelv a későbbiekben eszperantó néven vált ismertté.
Verhetik a seggüket örömükben a földhöz a finnugristák: sikerült genetikailag is igazolni az obi-ugor–magyar kapcsolatokat. Mégis több az ok az elkeseredésre, mint az örömre.
Mostanában kicsit hanyagolják a szabirokat a magyar őstörténészek. Talán nincs róluk mondanivalójuk? Bezzeg hajdanában… Az internet viszont lubickol, sőt pezseg a Szubartu–hun–szabir–magyar felhőkakkukvár délibábos élményfürdőjében. Megnéztük, hogy mit írnak a tudósok és a mégtudósabbak erről a rejtélyes népségről.
Mostanában kicsit hanyagolják a szabirokat a magyar őstörténészek. Talán nincs róluk mondanivalójuk? Bezzeg hajdanában… Az internet viszont lubickol, sőt pezseg a Szubartu–hun–szabir–magyar felhőkakkukvár délibábos élményfürdőjében. Megnéztük, hogy mit írnak a tudósok és a mégtudósabbak erről a rejtélyes népségről.
Kit lep meg, ha azt mondjuk, hogy a hamarosan kezdődő vizes vébé környékén is vannak félrefordítások? Mondjuk, konkrétan a weboldalon? Esetleg nem is egy? Súlyosabbak is?
Hol van Új-Dél-Velsz? Izé, bocs, elírtam, úgy értem: New-Dél-Wales. Nem, még mindig nem... Hagyjuk. Azt akartam mondani, hogy ebben a posztban nem lesznek félrefordítások, csak furcsa megoldások, nem-fordítások, ilyesmik.